Poloskakártétel őszi búzában 06.04.


Poloskakártétel? Elszoktunk már tőle!

 

Talán már el is szoktunk tőle, pedig vannak olyan évjáratok, amikor komoly problémát tud okozni a kalászosokban. Kivilágosodó, fakuló, sárguló, sőt elhalt kalászvégeket, a kalászorsót ért szúrás nyomán kialakult ’zászlós’ kalászokat kell keresnünk.

A poloskakártétel főként három fajhoz köthető: a leggyakrabban előforduló mórpoloskához (Eurygaster maura), a szintén gyakori osztrák poloskához (Eurygaster austriaca), valamint az általában kisebb egyedszámban előforduló közönséges szipolypoloskához (Aelia acuminata). Mindhárom faj melegkedvelő, felszaporodásukhoz több éves száraz, meleg tavaszt és nyárelőt hozó évjárat szükséges.

Mórpoloska

Az elmúlt két év időjárási körülményei nem kedveztek ezeknek a kártevőknek, jelenleg kis egyedszámban vannak jelen a gabonákban. Az idén mégis figyelni kell rájuk, mert sok helyen elmaradt a vetésfehérítő elleni védekezés a kártevő alacsony egyedszáma miatt, így viszont óhatatlanul kedvező helyzet alakult ki a gabonapoloskák számára.

A legnagyobb kárt később, az érőfélben lévő szemek megszúrásával képesek okozni: a poloskaszúrt gabonából őrölt búzaliszt tésztája pl. szétterül, rugalmatlanná válik. Jó tudni,hogy sütőipari felhasználás esetén a károsított szemek aránya nem lehet magasabb 4%-nál, durumban 2%, javító minőségű terményben pedig szigorúan tilos a poloskaszúrt szem.

Ha a területünket járva 2 db-nál nagyobb számban találunk belőlük egy négyzetméteren (imágót és lárvát együttesen számolva), feltétlenül indokolt a védekezés.


Cimkék: