---

Túl vagyunk Péter-Pál napján, az árpa után belevágunk a búzába is. Sőt, van ahol ezt már meg is tették. Látva, hallva, milyen számok születnek az árpákban, kicsit óvatosabban szemléli mindenki a búzatábláit.

Árpánál, ahol megszokott a 9 tonna hektáronként, ott most örülnek a 6-7 tonnának, ahol 6 tonnát szoktak vágni, ott pedig a 4-5 tonnának. Az eddigi hírek alapján jelentősen alulmúlják a hozamok a várt és remélt mennyiséget. Biztosan sok elemzést fogunk hallani a jövőben az okokkal kapcsolatban: hogy most a négyzetméterenkénti kalászszámmal, a terméskötődéssel vagy a szemkiteléssel, a hektolitersúllyal volt a baj. Eddig többnyire az utóbbi kettőről hallani.

Ilyen előzményekkel jutottunk el a búzaaratásig. Sok szép, jól bokrosodott, nagy termést mutató állományt láthattunk országszerte a tavasz során.

De, és itt van az a fránya „de”!

Ezek az állományok sok helyen napok alatt fakultak ki, kényszeréréses tüneteket mutatva, amire gyakran magyarázatot adott az ilyen-olyan gombabetegség által elpusztított lombozat. A terméskötődés itt sem mindenhol tökéletes, a kalászok egy része üres maradt, szemet nem nevel, vagy ha igen, azok töppedtek, mintha „szorulnának”. A külső, szemmel látható tünetek nem minden esetben utalnak fuzáriumos fertőzésre, de a kalászfertőzés mértéke valószínűleg sok helyen szól majd bele az eredményekbe.

Az igazat megvallvaalighanem jobb számokra és kevesebb izgalomra számítottunk az idei aratás során. Valahol titkon abban bízunk még most is, hogy bár az előjelek minimum vegyesek, végül nem zárunk rossz búzás évet.