---

A minap egy kollégánál jártam, hogy megnézzük az egyik erősen fertőzött napraforgó tábláját.

Rövid pályafutásom alatt még nem találkoztam ilyen mértékű peronoszpóra-károkozással - láttam már egy-egy beteg egyedet, de itt, táblaszinten 20-25%-os érintettségről beszélhetünk… Az idei hűvös, csapadékos tavasz ideális feltételeket biztosított a súlyos károkat okozó elsődleges fertőzés kialakulásához.

A nagy genetikai változatosságot mutató Plasmopara halstedii két patotípusa – az a bizonyos 704 és 714, itthon a 2010-es években azonosították őket – megbetegít olyan hibrideket is, amelyek tartalmazzák az egyébként széles körben védelmet nyújtó P16-os rezisztencia gént. Az érintett állomány jelentős része egészen a vegetációs idő végéig életképes fertőzési forrás.

A kórokozó látványos tünete a visszamaradt növekedés, sárgulás a levélszíni erek mentén, a fonáki részen pedig a fehér bevonat.

A kialakult fertőzés nem orvosolható állománykezeléssel. Hatékonyan fellépni csak célzott vetőmagcsávázással, tudatos fajtaválasztással, és legalább 4 évenkénti vetésváltással lehet.